[vc_row][vc_column][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
2020 tavasz…felforgatta és forgatja az élet minden területét egy apró kis élősködő. Az oktatás kiemelt terület, ahol óriási lehetőség előtt állnak a résztvevők, legyen Tanár, diák, szülő.
A digitális oktatás egyszerre lehet játék és mélyreható tanulás, amelyben a hagyományosan vett számonkérést és a puskázást el lehet felejteni. Sok szakember úgy véli és egyetértek, annak nincs értelme, hogy a frontális oktatást vigyék át a digitális térbe. Amire szükség van: tolerancia, nyitottság, rugalmasság, módszertani sokszínűség.
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_single_image image=”7249″ img_size=”medium” alignment=”center”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Toleránsan a gyerekeink felé
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Most azt hiszik, hogy szabadságon vannak és nem akarnak tanulni. Segíteni kell nekik benne. Fontos megértetni a helyzetet, azt, hogy szükség van az önállóságukra, arra, hogy akár többet segítsenek a család életében úgy általában is, viszont, ha ügyesek, valóban több szabad idejük lehet játékra, sportra vagy amit éppen szeretnének csinálni. Nagyon sok gyereket most tanítanak meg tanulni. A gyerekeknek sokkoló mennyi házi feladatot kapnak, ami lehet nem is igaz, csak most egyben kapják meg az órai anyagot és a házit és a kettő együtt sok. Segíteni kell őket priorizálni, feladatokat felosztani. Ha viszont belegondolunk, hihetetlen sokat nyernek is a gyerekek, sok ember felnőttként is még tanulja ezt, most, ha ügyesek vagyunk szinte észrevétlenül megtanítjuk őket. Biztos az is kijön most jobban a családokban, hogy maga a szülő mennyire rendezett, ő maga mennyire tud határidőre dolgozni, feladatokat sorrendbe rakni. Sok szülőnek magának is egy fejlődési lehetőség ez a mostani helyzet.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Toleránsan a tanárok felé
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Akik eddig egy teljesen más rendszerben dolgoztak, azok egyik napról a másikra nem tudnak átállni. Ne bénázzuk le a Tanárt gyerekeink előtt, ha nem tud elsőre belépni a zoom, teams vagy skype felületekre, elírja a google classrom kódjait s ha egy hét után nem tud dolgozatot íratni a Redmentán és nem készít tankockákat a learnings apps vagy más felületeken. Azt se várjuk el, hogy video chat-et vezessen lazán, mosolygósan, színész és előadó legyen egyszerre bejátszva mindenféle animációkkal teletűzdelt prezentációkat, melyeket előtte természetesen még el is készített. A legtöbb esetben ő is szülő, anya, apa, saját gyerekének Tanára ….
Viszont a Tanár is kezdjen el kommunikálni, kérni, ha elakad szülőtől, gyerektől és nem utolsósorban Tanár kollegáitól. A távoktatás nem ma született bárány. Felsőoktatásban résztvevőkkel beszélgetve kiderült, hogy van olyan felület (coospace), ami az oktatás minden szeletét egy rendszerben integrálja. Nem kell letölteni hozzá semmit, nincsenek meghívók. Ennek ellenére, ahány tanár annyi rendszert használ, és nagyon megbonyolítja, hogy kinek milyen felületen mit kell beadni, jelen lenni. Sokkal egyszerűbb és következetesebb lenne, ha mindenki egy rendszert használna, nem véletlenül vannak a nagy cégeknél egységes vállalatirányítási rendszerek.
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_single_image image=”7256″ img_size=”medium” alignment=”center”][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
A másik nagy probléma a digitális oktatásban, hogy vannak olyan tanárok, akik alapesetben nem tanítanak levelezőn, távoktatásban, ezért nincsenek „használható” anyagaik, amit kiküldhetnének, csak 100 diából álló ppt-k, amik semmivel sem hasznosabbak egy könyvnél.
Ebből következik, hogy egy tantárgyat párhuzamosan több oktató is tart, de a digitális oktatás miatt teljesen másképp, van, aki rendesen megtartja online térben az órát és még fogadó órája is van, van, aki pedig csak szétküldi azt a diasort, amit az órán lepörgetne. Így van, aki több lehetőséget kap az anyag elsajátítására, de persze a számonkérés az nem differenciált.
Most itt a lehetőség, hogy modern anyagok szülessenek, olyanok, amiket átrakva a digitális térbe nagyon megkönnyítheti a Tanár életét is. Emellett halkan mondom csak, szeretném, ha nem így lenne, de van rá esély, hogy az időszakos karantén időről időre visszatér, szükség lesz ezekre az anyagokra.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Toleránsan a szülők felé
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Egyszerre vagyunk szülők, home office-ban dolgozó munkatársak, anyák, apák, nagymamák, nagypapák, baby sitterek, szakácsok, konyhai dolgozók. 🙂
De a szülő is gondolkozzon el, mi az, amit most be kell vezetni a család életébe és mi az, amit el kell engedni. Biztos vagyok benne, hogy születnek olyan megoldások, amiket nem hagyunk el később sem, mert most az éles helyzetben sokkal tisztábban látszik mi a fontos és mi a nem. A járványhelyzet kiemeli a dolgok lényegét, s legfőképpen igazi karakterét családban, munkában, tanulásban.
Ebben a mindenki számára új helyzetben, a digitális oktatás adta kihívások közepette, meg kell tanulnunk nekünk szülőknek hatékonyan együttműködni a tanárokkal, együtt fejlődni, javaslatokat adni egymásnak, ha valami nem megy, akkor azt asszertívan jelezni. Ne csak a szokásos 2-3 szülő szólaljon fel, hanem mondja el mindenki az építő jellegű javaslatait, mert most van lehetőségünk pozitívabb irányba terelni az oktatást közösen.
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_single_image image=”7261″ img_size=”medium” alignment=”center”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Nyitottság a gyerekek felől
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Lehetnek más megoldások, mint ahogy eddig az iskolában tanulták. De a végeredmény ugyanaz lesz. A szülő nem pedagógus, egy ember, aki már jóesetben tanulta, amit a gyerekei most tanulnak. Próbál emlékezni, újra utána olvasni majd átadni a gyereknek, ha szükséges. Fontos a gyerekek nyitottsága, hogy a kütyüiket el kezdjék használni nemcsak játékokra és chat-elésre, hanem információszerzésre. Egyben meg kell tanulniuk, hogyan kell az internetet valójában használni. Mi, ami hihető, mi az, amit érdemes több forrásból csekkolni.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Nyitottság a tanár részéről
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Fontos, hogy rendszereket kipróbáljon, megnézze az ő tantárgyának mi a legjobb. Sokan ódzkodnak a video chat-es oktatástól, de érdemes legalább egy héten 1x ilyen órát tartani addig is, amíg nem alakul ki egy profibb rendszer, mert a kapcsolat a diákokkal fontos. Nyitottság az esetleges kritikákra, segítségre, hiszen közös a cél. Kérdezzék meg a diákokat legyen-e valami máshogy, van-e ötletük, mi az, ami még segíthet, ami élvezetessé teszi a tanulást ilyen módon is. Mi az, amit szeretnek és mi az, ami nagyon nehézkes a jelenlegi helyzetben.
Hosszú évek óta téma a digitális oktatás, tréningek, tanfolyamok, de igazából érdemi szinten nem történt semmi. Ugyan felszereltek pl. iskolákat digitális táblákkal, amit aztán 1-2 Tanáron kívül senki nem használ, sok esetben ugyanúgy a 20 éves jegyzeteit veszi elő sok Tanár. Az okostelefon, tablet ellenség holott megfelelő informatikai biztonsággal nyugodtan használhatóak lennének, s óriási könnyebbség lehet a Tanárnak is. Szoktak arra hivatkozni, hogy elidősödött a Tanári kar és ezért sem elvárható, hogy digitálisan erősek legyenek. De miért is nem? Hiszem, hogy ez nem életkorfüggő, hanem nyitottság, érdeklődés, fejlődni akarás kérdése.
Nagymamák, nagypapák is használnak okostelefont, számítógépet, hogy a gyerekükkel, unokájukkal tudjanak beszélni. A digitális világ megismerhető, tanulható.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Rugalmasság mindenki felől és mindenki felé
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_single_image image=”7263″ img_size=”medium” alignment=”center”][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Szépen kialakul majd minden, lesz, amit el kell engedni, pedig azt hittük de jó, aztán lesz, amit meg kell tanulni, el kell kezdeni használni pedig féltünk, ódzkodtunk tőle. Lehet a gyerek tanít szülőt, Tanárt, szülő gyereket és Tanárt, Tanár gyereket és szülőt. A hagyományos szerepeket el kell felejteni.
Szintén egy szakmai cikkben olvastam, hogy a jó digitális oktatóprogramokat a pedagógia és informatika tudására építve, a korszerű pszichológia ismereteit figyelembe véve alakították ki. Ennek része mindaz, amit ma az emlékezetről, a figyelemről, a tudásról, a tanulásról és ezek kapcsolatáról tudunk. A tanulás és a játék együttese a digitális eszközök segítségével a gyermeki agyban elképesztő változásokat mobilizál.
Ami nekem különösen tetszik, hogy talán végre elindulhatunk ezekkel a rendszerekkel, eszközökkel egy olyan oktatás felé, ahol nem a felelés, dolgozatírás a központi téma, hanem hogy minél érdekesebben, játékosabban adják le a tananyagot a Tanárok, valóban ők tanítással foglalkozhatnak, a tudás átadásával, s „felelésre” ott vannak a teszt oldalak, amiket az informatikának köszönhetően maga a rendszer ki is javít. Hát nem csodás?! Nem kell órákat dolgozatok javításával tölteni. Olyan szörnyű ez? Sőt messzebbre megyek, mi lenne, ha végre nem a lexikális tudást mérnénk fel. Nem a definíciót, az évszámot és a képletet, hanem az összefüggések felismerését és használatát. Mindenki a puskázástól fél az online térben, de ha a tudás használatát mérjük fel, ott egyszerűen nem lehet puskázni. Nagy álmom valósulna meg, ha végre úgy oktatnák a gyerekeinket, hogy egy időben tanulják pl. az adott korszak történelmét, irodalmát, művészettörténelmét hozzá véve, hogy földrajzilag is ekkor éppen, hogyan nézett ki a világ. Ekkor értenék meg Petőfit, Radnótit, lenne nagyobb értelme az Egri Csillagoknak, a reneszánsz kornak és sorolhatnám a példákat. Nem pontos évszámokat tanulnának, hanem például, hogy hányadik században játszódnak az események és ehhez kötnének mindent.
Fontos, hogy a vírus elvonultával, ne menjünk vissza oda, ahonnan jöttünk. Ebben segíthet, ha visszajelzést adunk egymásnak, elmondjuk mi volt jó, mi kevésbé, s legfőképpen ne hagyjuk abba, ami most végre elindult. Az élményszerű, játékos tanulás ezután az osztályteremben is jelen legyen, a digitális eszközöket használja mindenki bátran. Költözzön be az oktatásba a sokszínűség. A Tanároknak legyenek keretek, támpontok, de ezen belül mindenki szabadon választhassa meg hogyan és mit oktat. A gyerek akár néha vehessen ki „szabadnapot” ha elfárad vagy tanulhasson egy-egy napot home school-ban. Ezek éves össz számát meg lehetne határozni. Legyen az ő felelőssége, hogy adott határidőre ettől függetlenül le kell adnia bizonyos projekt munkákat, így nem marad el senki az anyagban.
Minden gyerek más, minden család más, sokféle a szülők, Tanárok hozzáállása, véleménye. Nem lehet olyan rendszert létrehozni, ami mindenkinek tetszik majd. De megfelelő kommunikációval, a sokszor emlegetett nyitottsággal, rugalmassággal szerintem most valami fantasztikusat lehet/ne létrehozni. Olyat, amiben a szereplők fellélegezhetnek s egyben örömmel vesznek részt. S amiben sikerülne felnevelni egy felelős digitális nemzedéket.
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]
Egyéb ötletek
[/vc_column_text][vc_empty_space height=”40px”][vc_single_image image=”7265″ img_size=”medium” alignment=”center”][vc_empty_space height=”40px”][vc_column_text]
Általános Iskola – alsó osztály – be kell járni, de legyen rá lehetőség, hogyha a szülő vállalja otthon tarthassa a gyerekét havonta 1-2 napot és így tanuljanak. Tekintettel, hogy itt még a felügyelet fontos, hiszen kis gyerekekről beszélünk, nekik biztosítani kell az iskolába járást 100 % mértékben.
Felső osztály – több lehetne az iskolai és otthontanulás megosztása, őket főleg 7. és 8. osztályban bátrabban otthon lehet hagyni egyedül. Gyerekfüggő is ki mit szeret. Társaságban vagy éppen inkább egyedül gyorsabban, hatékonyabban tanuló gyerekről van szó. Ez azért fontos, mert az ilyen gyerekeknek sokkal több idejük lenne sportolni és vagy éppen a hobbijukkal foglalkozni. De a lehetőség, hogyha akar bemehessen meg kell hagyni. A járvány miatt, most sok országban az iskola úgy indul újra, hogy a hét első napjaiban az iskola egyik fele, a másik felében a másik fele megy be. Lehet ezt nem is kellene eltörölni. Ezzel kisebb épületekre lenne szükség négyzetméterben, ami költségekben nagy megtakarítást eredményezhetne, s a megmaradt pénzt felújításra, modern technikai eszközökre fordíthatnák az iskolák.
Középiskola – mint az egyetemen legyenek kötelező órák, de különben mindenki beoszthatja mikor, mit tanul. És lehet nem kellene kijelölni saját történelem vagy földrajz Tanárt. Legyenek elérhetőek előadások minden témában különböző Tanárok által és a diákok kiválaszthatnák, kinek az előadása, stílusa tetszik nekik a legjobban és azt hallgatnák. Igen ez egy versenyhelyzetet hozna létre a Tanárok között, de egyben folyamatosan ösztönözve lennének, hogy ők maguk is fejlődjenek, legyenek jobbak évről évre és ne ugyanazt a jegyzetet tanítsák 20 éven át.
A fentiek persze akkor tudnak megvalósulni, ha már nagyon sok digitálisan is elérhető tananyag, módszer rendelkezésre áll. De lehet nem is vagyunk annyira távol ettől. Amikor a járvány elindult és ömlöttek az ötletek a felületekre, rendszerekre vonatkozóan őszintén megmondom, számomra pozitívan, de nagyon meglepő volt, hogy ennyi minden már eddig is elérhető volt. De hol voltak eddig ezek? Mindegy is. Ne visszafelé nézzünk, hanem előre.
Nem vagyok Tanár, egy sima „fejvadász” vagyok lassan 20 éve egy 12 éves gyerekkel, s mindig is érdekelt a Tanítás, az oktatás, mindig is gondolkoztam, hogyan lehetne máshogy. Ez a mostani helyzet nagyon inspirál, hogy szülessen valami olyan, ami előrevisz, amiben a saját gyerekemet és sok-sok gyereket mosolyogva látok iskolába menni.
Sokan mondják, hogy most az egész emberiség vizsgázik. Van, akiből a legrosszabbat és van, akiből a legjobbat hozza ki. Szeretnék hinni az utóbbiban, hogy a jobbik oldalunk fog győzni: előkerül a fiókból a szolidaritás, a türelem, a segítőkészség és a mindennapok részévé válik.
Drukkolok nagyon Tanárnak, Diáknak és nekünk Szülőknek is.
[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]